Lenovo LEGION Go S (SteamOS) teszt: Ha komolyan gondolod a játékot

Vezérlők, gombok és joystickok

A Lenovo láthatóan nagy hangsúlyt fektetett a vezérlőelemek kidolgozására; minden alkatrész masszív benyomást kelt, így bátran elmerülhetsz a játékban. Nagy piros pont jár a Hall-effektusos joystickokért, amelyeknek köszönhetően a drift miatt sem kell aggódnod. A vezérlés pontos, megbízható, és a gombok ellenállása is pont jól van belőve. Az eredeti LEGION Góval ellentétben az új modell esetében a kontrollerek nem levehetők, ami egyes játékosok számára dealbreaker lehet, de kérdés, hogy valójában milyen gyakran használták ezt a lehetőséget. Számunkra ez nem okozott komoly problémát vagy funkcionális korlátozást. Úgy tűnik, ezt a „funkciót” a Lenovo a LEGION Go 2-es közvetlen utódjára tartogatja.

Ami viszont nem jött be a SteamOS-es verzióval kapcsolatban, az a joystickek háttérvilágítása. A SteamOS -ből ugyanis hiányzik a LEGION Space alkalmazás, amivel állítani lehetne a háttérvilágítás színét és erősségét. Ha rosszabb fényviszonyok között játszol, a kéken világító joystickek konkrétan a szemedbe világítanak, ami rendkívül zavaró. Ha pedig éjszaka, a párod mellett játszol, megeshet, hogy idegesítő szentjánosbogárnak fogsz tűnni, és a konzolt is elkobozzák.

Elvileg van rá megoldás: Desktop módba váltva telepítheted a Decky Loadert vagy olyan kiegészítő plugineket, mint a Controller Tools vagy a CSS Loader. De ha nem vagy magabiztos a rendszer buherálásában, inkább ne bonyolódj bele, és várd meg, amíg a Lenovo és a SteamOS orvosolja a problémát. Jó lenne, ha a LEGION Space alkalmazás ehhez az operációs rendszerhez is elérhető lenne.

Az ABXY gombok útja kellemesen rövid, nincsenek mélyen beültetve, és úgy tűnik, az intenzívebb akciójátékokat is jól bírják majd. A D-pad (iránygombok) érzékenysége is remekül el lett találva – ha el is vétesz egy mozdulatot, attól még nem leszel azonnal porrá zúzva.

Ahogy az új Nintendo Switch 2 vagy a ROG Xbox Ally esetében, úgy a LEGION Go S-nél sem kapsz OLED panelt. Viszont egy nagyon minőségi, 8 hüvelykes IPS kijelzőt raktak bele, ami 1920 × 1200 pixeles felbontást, 16:10-es képarányt és akár 120 Hz-es változó képfrissítést kínál. Igaz, az eredeti LEGION Góhoz képest kisebb lett a kijelző, alacsonyabb a felbontás és a maximális képfrissítés is 144 Hz-ről csökkent – de tegyük a kezünket a szívünkre: valószínűleg észre sem veszed majd a különbséget játék közben. Ráadásul a kisebb kijelzőnek köszönhetően a handheld egy kicsit kompaktabb lett. Szóval ezek a változtatások teljesen indokoltak, főleg, ha az akkumulátor üzemidejét nézzük, ahol minden egyes százalék számít. A felbontás a mérethez képest pedig tökéletesen elegendő.

A többi paraméter közül érdemes megemlíteni a fényerőt, ami inkább átlag alatti, 500 nit, valamint az adaptív háttérvilágítás lehetőségét. Ez azonban kissé furcsán működik: csak nagyon lassan reagál, és többször is előfordult, hogy rosszabb fényviszonyok között vagy közvetlen napfényben a háttérvilágítás egyáltalán nem változtatott a háttérvilágításon. Az viszont tetszett, hogy a színhőmérséklet a napszaknak megfelelően beállítható, így a kijelző nem égeti ki a szemed kék fénnyel egy órával lefekvés előtt, hanem melegebb árnyalatokra vált, ami sötétben határozottan kellemesebb. 

Az alacsonyabb fényerő azt is jelenti, hogy a kijelző nem támogatja a HDR-t. Ettől függetlenül a széles színtartomány (100% sRGB és kb. 90% DCI-P3) élénk és gazdag színekről gondoskodik, így a HDR hiánya minket végül nem zavart. Viszont az alacsony fényerő miatt a tükröződésmentes bevonatot sem fogod igazán kihasználni, mert napfényben egyszerűen nem fogsz sokat látni a kijelzőből, még a tükröződések csökkentése ellenére sem.

Nézd meg a Nintendo Switch 2 értékelésének összefoglalóját!

Mindegyik említett játékot mindhárom üzemmódban teszteltük, és kiválasztottuk a legjobb beállításokat. Persze próbálkozhatsz azzal, hogy mondjuk a Cyberpunk 2077-et Performance módra állítod, a grafikai beállításokat pedig Ray Tracing Ultrára tekered. A játék gyönyörűen fog kinézni – egészen addig, amíg meg nem mozdulsz, és rá nem jössz, hogy a képkockasebesség brutális 3-4 FPS-re zuhan. A konzol búgni kezd, mint egy felszálló vadászgép, az akkumulátor pedig 20-30 perc alatt lemerül. Dicséret illeti viszont a LEGION Go S-t a kitartásáért ott, ahol a többi konzol valószínűleg azonnal kilépne a játékból – vagy talán még le is törölné azt, csak hogy eszedbe se jusson újra próbálkozni.

Ha viszont spórolnál az akkumulátorral, és egy komolyabb játékot próbálsz meg alacsony fogyasztású, azaz Low-Power módban futtatni, miközben a játékban a Steam Deckhez optimalizált grafikai beállításokat választod, akkor hamar kellemetlen meglepetés érhet. Először csak a hang kezd el akadozni, majd a kép is szétesik – és ez szinte minden grafikai beállításnál előfordulhat. Egyszerűen a konzol nem engedi el a szükséges teljesítményt a TDP-korlát miatt, így a játék gyakorlatilag játszhatatlanná válik. Hasonló a helyzet a közepes grafikájú játékokkal is, mint például a Doom Eternal. Ez ugyan elindul és játszható is marad, de kényelmesnek semmiképp sem neveznénk, és egy idő után valószínűleg inkább lekapcsolod a hangot is.

Összességében azt tapasztaltuk, hogy a legjobb, ha a játékban (ha az adott cím támogatja) a Steam Deck vagy kézi konzolra optimalizált grafikai beállítást választod. Például a Cyberpunk 2077 esetében ez a Balanced vagy Performance móddal kombinálva nyújtja a legjobb egyensúlyt a képkockasebesség, a CPU- és GPU-terhelés, a játszhatóság és az akkumulátor üzemideje között. Természetesen lejjebb is veheted a részleteket, és így feljebb tornázhatod a képfrissítést 50–60 FPS-re, de előre szólunk: a játék látványvilága érezhetően romlani fog, ami kár lenne, ha már egy ilyen kaliberű címet szeretnél játszani.

Ugyanez igaz például a Doom Eternalra is: nem feltétlenül kell a legmagasabb részletességgel játszanod, de túl sok értelme nincs visszavenni a beállításokon, mert az FPS nagyjából marad, a processzor és a grafikus egység kihasználtsága csak minimálisan csökken, az üzemidő pedig ugyanannyi lesz, mivel a konzol pontosan annyi teljesítményt ad ki magából, amennyit az adott mód enged. Szóval az egyetlen, amit elérnél, a rosszabb vizuális élmény lenne.